A hatalmas méretű gótikus eredetű, majd barokkizált templom mennyezeti boltozatának összfelülete mintegy 1400 m2. A teljes felületet neobarokk falfestés borítja.

A teljes belső felületet 1872-ben Gross gyöngyösi szobafestő újrafestette. Vándorfy János káplán 1895-ös leírásában dicsérőleg szól a gyöngyösi mester által festett ornamentikáról mind azok esztétikai értéke, mind pedig jó megtartása miatt, de a képekről rossz véleménye volt. Gross a jelenlegitől nagyon eltérő díszítőfestést készített. Az ő képeinek formátuma elszürkült-elfeketedett formában rendre megjelenik a mai festmények központi részein.

 

Vágó Pál és Szirmai Antal festőművészek festették a jelenlegi neobarokk szekkót és ornamentikát (1904-1905). A szekkók nemzetközi színvonalúak. Az ornamentika szintén nagyon értékes, mivel ilyen magas színvonalú összefüggő díszítő festés már alig van hazánkban. Mindkét művész enyves technikával dolgozott a képek festése során. A középkor óta gyakorta alkalmazott technika olcsó, gyors és egyszerű volt. Az aranyozást a szakember véleménye szerint csak valódi arannyal készíthették.

 

 

Mennyezetképek a templomban:

 

A főhajó boltozatán:

1.      Hit, Remény, Szeretet (Szirmai Antal) – restaurálva

2.      A háromkirályok imádása (Szirmai Antal)

3.      Magyarország felajánlása Szűz Máriának (Szirmai Antal)

8. Mária megkoronázása. Szentháromság. (Szirmai Antal) – restaurálva

 

A kereszthajón:

4.      A Megváltás (Vágó Pál) – a fele restaurálva

 

A csegelyeken:

5.      A négy evangélista (Vágó Pál) – három restaurálva

A kereszthajó két oldalsó boltozatán:

6.      Angyal pálmaággal (Vágó Pál) – restaurálva

7.      Virágot hintő angyalok (Vágó Pál) – restaurálva

 

A templom restaurált és restaurálás előtt álló szekkói

(a mennyezetképek számozásait követve)